Alkotásra hangolva: Válogatás az Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola tanulóinak az alkotásaiból: Makettek és illusztrációk a Varjúdombi meleghozók cimű mesékhez az alsós rajzszakkörösökkel

Talán sokan emlékeznek gyerekkorukból a Varjúdombi mesékre, és annak folytatására, a Varjúdombi meleghozók című mesékre. Többen állítják, hogy nekik nem tetszett, túl komor hangulatúnak, vagy csak egyszerűen furának tartják. Én igazából fiatal lány ill. fiatal felnőtt koromban szerelmesedtem bele ezekbe a történetekbe. Tetszett a mese szövege, zseniálisnak tartottam a színészek előadását, és nagyon különlegesnek találtam Heinzelmann Emma illusztrációit. Mindez csak fokozódott bennem, mikor 1990-ben véletlenszerűen betévedtem a Műcsarnokba és láss csodát, épp Heinzelmann Emma életmű kiállítására csöppentem. Hatalmas mennyiségű anyag volt kiállítva, lubickoltam a rengeteg különleges rajz, mesefigura látványában. Tudtommal azóta nem is volt a művésznőnek kiállítása. Ma már vannak más illusztrátorok, akiknek a munkáját szintén nagyra értékelem, lehet, hogy nagyobbra is mint a fent említett művész munkáját, de a Varjúdombi meséket még ma is szeretem.
A gyerekekkel a meséket nem néztük meg, csak meghallgattunk a Varjúdombi meleghozókból 1-1 részt a szakkörök első 8-10 percében. Először illusztrációkat készítettünk, majd papírmaséból alkottuk meg a szereplőket. Így kelt életre a kezünk alatt Nyúlapó és a lustácska Sluga manók, az Esernyős Tündér, a Sárkány, a Kaméleon Lányok és a Féllábú Kalóz.
A szakköröket két hetente tartottuk, volt, hogy 25-28 fő dolgozott a munkákon, Aztán persze megesett, hogy kicsit alább hagyott a lelkesedés és ennek megfelelően lecsökkent a dolgos kezek száma is. A tanév végére pedig felütötte a fejét az alsó tagozaton a bárányhimlő járvány is, így történt, hogy az utolsó szakkörünkön volt olyan csapat, ahol a 4-5 főből egy-egy ember volt talpon, de olyan is akadt, hogy egy sem, bárányos lett az egész csoport.Végül azonban csak elkészültünk valahogy.