5 osztály: Amfóra készítés és a furcsa, erjedt tejszag esete a földrajz teremben

A gyerekek szeretnek papírmasét készíteni. Eleinte ugyan mindig akad 1-2 emberke, aki  idegenkedik a ragasztóban való nyúlkálástól, de a jó móka rövidesen  feledteti velük  mindezt. Az ötödikesekkel a görögök témakörének zárásául készítettük el a saját amfóránkat. Egy felfújt lufira építettük fel a papírmasé testet, két oldalán  nagy fülekkel, csak arra kellett figyelnünk, hogy a lufit kellő nagyra fújjuk, s hogy jól elkössük a száját, mert különben, miközben szárad a papírmasé, szépen lassan leereszt, az anfóránk meg ugyanilyen szép lassan összecsúszik. Balázs is így járt, becsületére legyen mondva, hősiesen kifestette a kissé megroggyant amfóráját is, ami ekkor már amfórára hasonlított a legkevésbé:)
Eddig általában tapétaragasztót vagy sűrűre főzött keményítőt használtam, most azonban csirízzel dolgoztunk, mint tavaly  az alsósok alkotótáborában. Bár nagyon jól keményedik, okozott egy kis meglepetést. Néhány nappal azután, hogy elkészítettük a munkákat, a földrajz teremben, ahol szárítottuk, fura, erjedt tej szagára emlékeztető szag kezdett terjengeni, amely napról napra erősödött. A gyerekekkel meg a takarítónénivel végig kutattuk az egész termet eldugott, kiöntött iskolatej után, még a filodendron földjét is végig szaglásztuk, de a fura szag eredetét nem leltük. Persze a papírmasé amfórákat is sűrűn szimatoltuk, de úgy tűnt,  nem azok szaglottak. Hogy mégiscsak ezek lehettek a ludasok, azt onnan gondolom, hogy miután átvittük további száradás céljából az alkotóműhelyünkbe, a földrajz teremben terjengő erjedt tejszag egy csapásra megszűnt, mintha nem is lett volna.