2015. június 26., péntek

Felsős alkotótábor

Immár hagyomány nálunk, hogy így tanév végén megrendezzük a felsős alkotótáborunkat. Idén is nagyjából azzal a tizennégy gyerekkel dolgoztam, akikkel tavaly.Volt, aki csak két napig tudott köztünk lenni, mert pl. műtötték( Mielőbbi gyors gyógyulást, Luca!) Volt olyan, immár középiskolás kislány, aki a közösségi szolgálat buzgó teljesítése miatt tudott kevesebb ideig maradni, más meg később kapcsolódott be a munkába. Agyagoztunk,  majd nemezeltünk és kötelet vertünk Varnyú Rita kolléganőm segítségével. Aztán ékszereket készítettünk, amit üvegfestékkel díszítettünk és sokat festettünk.Az utolsó napon pedig gödörégetéssel égettük ki az agyag készítményeinket. A táborom koncepcióját, alap ötletét, amire felfűztük az összes feladatot, még nem árulom el, majd csak a kiállításmegnyitón, amit a falunapon tartunk aug. 15-én.Az előbb leírtakon kívül szokás szerint egy éjszaka itt aludtunk az iskolában, pontosabban a tornateremben. (Már, aki aludt:) Előtte azonban gulyást főzött nekünk a Soma fiam és a barátnője, Ív. A gyerekek szerint nagyon finom lett. Íjászkodtunk is szokás szerint, ebben a férjem és Tóth Peti volt segítségemre, aki később didgeridoo-val és tilinkóval szórakoztatott bennünket a tábortűznél. Köszi Peti és Miki! Az este még volt egy érdekes játékunk. Azt a feladatot adtam a gyerekeknek és a felnőtteknek, miután több csapatra bontottam a társaságot, hogy 1 db A/4-es lapból minden ragasztó nélkül, csupán egy olló segítségével építsenek minél nagyobb tornyot. A gyerekcsapatok úgy kb. 3 perc alatt megoldották a feladatot, a felnőttek : Miki, Peti, Peti felesége Bea  nagyjából 30 percig bonyolították a kérdést. Közben a gyerekek illedelmesen, de kissé unatkozva várakoztak, s unaloműző gyanánt néhány olló nyisszentéssel tovább toldották saját tornyocskájukat. A végén érdemes megnézni  felnőttek tornyát. Kissé eldőlt. Egy kék nyíllal jelöltem a képen. Mellette Bogszi igen udvariasan nem hahotázik, csak szolidan pukkadozik a nevetéstől:)  Aztán Peti kb.1 perc alatt kiköszörülte a csorbát, és a maradék papírból egy mindegyiknél magasabb tornyot rakott össze. A következő feladat hídépítés volt. Spagettiból, szívószálból, cérnából kellett  némi agyag felhasználásával olyan hidat építeni, ami kb. 1 m. hosszú, és elbír egy kg sót is. Kár, hogy Ívnek és Somának, a két építészmérnök palántának ekkor már el kellett mennie. Biztos hasznunkra lettek volna. Itt elkövettem azt a hibát, hogy nem adtam meg, hogy bizony a hídnak rendelkeznie kell valamekkora magassággal, így aztán elég alacsony hidacskánk is született. A felnőttek csapatát ekkor már Peti és Bea nagy fia Márk is erősítette. Nagyon tetszetős hidat építettek, bár a só- kérdést jobbnak láttuk nem feszegetni:) A hídépítés után következett a tábortűz, zenélés, virslisütés és játékok. Az éjszaka szokásosan telt. Volt, aki aludt, volt, aki nem. Tavaly szinte az összes akkor ötödikes gyerek éjszakai baglyot játszott. Hát kérem szépen, úgy látszik ők is öregszenek, már csak 3 emberke bírta alvás nélkül. Reggel öt órakor, mikor én is felébredtem, már ötre gyarapodott a folyton beszélők tábora. Velük hat óra előtt átmentünk a termünkbe, hogy az előző este romjait eltakarítsuk, s hogy legalább erre a kis időre hagyjuk aludni, azt, aki aludna, ha tudna. A virrasztó kis csapattal összepakoltunk, letöröltük a padokat, felsöpörtük a termet, elkészítettük a reggelit, megreggelizünk és hét óra után nem sokkal már a festményükön dolgoztak.
 Most lássuk az öt nap fényképeit:





















































































































Jöjjenek a papírtorony és hídépítés képei:















A gödörégetést is kipróbáltuk:





































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése