Ahogy azt már itt többször leírtam, iskolánk 2016-ban a Nemzeti Tehetség Program, az Emberi Erőforrások és Támogatáskezelő, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett pályázaton 1 899 000 Forintot nyert. Mi pedig vállaltuk egy legalább 60 órás tanórán kívüli,hagyományos tananyagon túlmutató, már működő, általános felfedezési tapasztalatokat nyújtó, komplex tehetséggondozó program megvalósítását. Azt is vállaltuk, hogy ennek eredményeképpen egy kiállításon mutatjuk be a tárgyiasult alkotásokat. (NTP KKI-16-0319). A tanév folyamán többször beszámoltam arról, hogy éppen a megvalósítás melyik szakaszában tart a programunk, a munkafolyamatunkról s végül a kiállításunkról. Most a szakmai tapasztalataimat összegzem.
A programunk indításakor a pályázatban megadott szakmai indikátorok alapján válogattam be a gyerekeket. Összesen 10 fővel zajlott a programunk. Közülük hat főt tarok tehetségígéretnek, akik közül egy hátrányos helyzetű (egy fiú). Négy fő volt a kiemelt tehetségígéret száma, akik közül, akik közül egy fő volt a hátrányos helyzetű (egy fiú ). Így összesen négy fiúval, hat lánnyal, köztük két hátrányos helyzetű gyerekkel dolgoztam. 3-3 fő volt ötödik ill. nyolcadik osztályos, 2-2 fő pedig hatodik ill. 7. osztályos. A tehetségazonosításra nem szántam külön időt, hiszen a rajzórai, rajzszakköri, alkotótábori munkájuk alapján pontosan tudtam, melyik gyerektől mit várhatok.
A témánk nagy érdeklődést váltott ki a gyerekből. Volt közöttük egy olyan nyolcadikos fiú is aki még résztvevője volt annak az alkotótáborunknak, ahol elsőként alkottuk meg ezt a népet, sőt az elnevezés is- kikletek -tőle származott.Az ő jelenléte sokszor inspirálólag hatott a többi gyerekre is. A teremtésmonda és eredetmítosz megalkotása nem okozott nehézséget nekik, mint ahogy az ehhez készülő rajzok, festmények elkészítése sem. A heti rendszerességgel elénk táruló feladatok közül több volt, ami nagy érdeklődést, lelkes alkotómunkát váltott ki a gyerekekből. A kiklet öltözék viaszfedéses batik technikával való elkészítése, a kiklet lábbelik papírmaséval történő előállítása, ékszerek készítése különféle technikákkal, agyagozás, gödörégetés és nemezelés, mind örömteli alkotásra sarkallta a gyerekeket. Hasonló lelkesedéssel dolgoztunk a pályázati összegből vásárolt tűzzománc festékekkel, égettük ki az új kemencénkben a tűzzománc képeket és készítettük el a tűzzománc ékszereinket. A gyerekek kíváncsian próbáltak ki, alkalmaztak minden technikát, még akkor is, ha -főleg a nagyobbak- már korábban találkoztak vele rajzszakkörön vagy az alkotótáborban.
Volt olyan része is a projektünknek, melynek megvalósításával nem voltam teljesen elégedett . Ilyen volt például a kiklet törvényoszlop, kikletírás elkészítése. Ytong tégla faragásával már alkotótáborban is foglalkoztam az előző tanév végén, ott nagyon szép munkák születtek. Most úgy éreztem, a gyerekekkel nem tudtam teljesen megértetni, hogy mit szeretnék tőlük a munka eredményeként kapni. Bár tanulmányoztuk korábbi korok és különböző civilizációk kőfaragásait, írásos emlékeit, tárgyait ,átbeszéltük a mi általunk kitalált civilizáció jellegzetességeit, a végeredmény nem lett olyan átütő, mint amilyenre számítottam. Talán még több időt kellet volna szánnom az előkészítésre.
Ami nagyon megkapott ebben az egész munkafolyamatban az az volt, amikor előálltak a kisfilm ötletével. Akkor éreztem, hogy teljesen részesei lettek az alkotófolyamatnak. Már nem csupán megvalósítják azt, amit én kitaláltam, hanem tovább gondolják, önálló ötletekkel hozakodnak elő s szinte teljesen önállóan meg is valósítják azokat, nekem csak asszisztálnom kell mindehhez. Maga az az ötlet is, hogy a kiállításunk a kikletkutató régészprofesszor, John Wanse hagyatékán keresztül mutassa be a kiklet nép életét, a gyerekektől származik. John Wanse alakja is izgatott munkára sarkallta őket. Örömmel dolgozták ki a fiktív régész életútját, s írták meg a képzelt riportot vele, amely elképzelésünk szerint a Pesti Hírlap hasábjain jelent meg 1865-ben.
Egy kitalált nép életének rekonstruálása nem csak tárgyiasult eredményeket produkál. Mi nem csak tárgyakat készítettünk, hanem uralkodókat, történelmi személyeket alkottunk meg, akikhez történeteket, eseményeket találtunk ki, s mint egy kirakós darabkáit illesztgettük össze az kiklet történelmet, társadalmat. Itt éreztem néha hiányát a régi, "öreg" alkotótáborosaimnak, mert ilyenkor vált nyilvánvalóvá, hogy hogy bár az ötödikes, hatodikos gyerekek nagyon lelkesek, tehetségesek, de ehhez a projekthez sokszor jól jönne egy-két idősebb (középiskolás) gyerek gondolata, amely szélesebb ívű ismeretekből táplálkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése