Gödörégetés az alsós alkotótáborban

A táborom utolsó napjára hagytam az agyagszobraink, -tárgyaink kiégetését, hisz azoknak elkészülésüket követően pár napig száradniuk kellett. Aztán csakúgy mint előzőleg, Józsi bácsi és Bandi bácsi segítségével nekiláttunk az égetésnek. A kicsik, bár kevesebben voltak, mégis több tárgyat, szobrot készítettek, ezért aggódtam egy kissé, vajon ennyi tárgy kiégethető-e károsodás nélkül ily módon?  Amikor rátettük a parázsra az agyagtárgyainkat, majd arra a az újabb réteg száraz fát,  igen  erősen fújt a szél, úgyhogy túl gyorsan  kapott lángra a rápakolt fa, mielőtt még lefojthattuk volna a tüzet. Így aztán volt egy kis ijedelmünk is, mert rövid egymásutánban három nagyobb pukkanást hallottunk a gödör mélyéről. Gyanítottuk, hogy ez nem jelent túl jót, az egyik szobrocskán azt is láttuk, hogy a madárka szárnya bizony csonka lett. Két nap múltán bontottuk ki, és meg kell állapítsam, hogy bár érte a tárgyakat károsodás, szerencsére nem volt túl nagy a veszteség. Három szobrocska sérült, ebből kettő elég jól helyrehozható volt, de egy kis sárkányszobor menthetetlen állapotba került. Aztán persze akadtak egyéb kisebb sérülések is, mint pl. a csizmás kandúr egyik lába, a banya egyik keze vagy a másik lába letört, de ezt nem annyira a gödör, inkább annak a rovására írom, hogy az alkotók kicsik lévén, nem tudták kellőképpen odailleszteni az agyagot. Ezeket a kis szépséghibákat ragaszóval korrigáltam.
Most lássuk az alkotásokat! Az első 5-6 tárgy még a felsősök keze munkáját dicséri, csak mivel ezek később készültek , a száradás végett inkább most égettem ki.