Gödörégetés az alsós alkotótáborban

A táborom utolsó napjára hagytam az agyagszobraink, -tárgyaink kiégetését, hisz azoknak elkészülésüket követően pár napig száradniuk kellett. Aztán csakúgy mint előzőleg, Józsi bácsi és Bandi bácsi segítségével nekiláttunk az égetésnek. A kicsik, bár kevesebben voltak, mégis több tárgyat, szobrot készítettek, ezért aggódtam egy kissé, vajon ennyi tárgy kiégethető-e károsodás nélkül ily módon?  Amikor rátettük a parázsra az agyagtárgyainkat, majd arra a az újabb réteg száraz fát,  igen  erősen fújt a szél, úgyhogy túl gyorsan  kapott lángra a rápakolt fa, mielőtt még lefojthattuk volna a tüzet. Így aztán volt egy kis ijedelmünk is, mert rövid egymásutánban három nagyobb pukkanást hallottunk a gödör mélyéről. Gyanítottuk, hogy ez nem jelent túl jót, az egyik szobrocskán azt is láttuk, hogy a madárka szárnya bizony csonka lett. Két nap múltán bontottuk ki, és meg kell állapítsam, hogy bár érte a tárgyakat károsodás, szerencsére nem volt túl nagy a veszteség. Három szobrocska sérült, ebből kettő elég jól helyrehozható volt, de egy kis sárkányszobor menthetetlen állapotba került. Aztán persze akadtak egyéb kisebb sérülések is, mint pl. a csizmás kandúr egyik lába, a banya egyik keze vagy a másik lába letört, de ezt nem annyira a gödör, inkább annak a rovására írom, hogy az alkotók kicsik lévén, nem tudták kellőképpen odailleszteni az agyagot. Ezeket a kis szépséghibákat ragaszóval korrigáltam.
Most lássuk az alkotásokat! Az első 5-6 tárgy még a felsősök keze munkáját dicséri, csak mivel ezek később készültek , a száradás végett inkább most égettem ki.

Alsós alkotótábor

Idén is megtartottuk alsós alkotótáborunkat hol hét, hol nyolc fős lelkes  kis lánycsapatommal. Az első napon velük is agyagoztunk, először egy mesefigura szobrát készítettük el agyagból, majd edényeket, tálakat készítettünk egyszerű technikával. Megpróbáltuk a felrakásos agyag technikát is, de az nagyon nagy falatnak bizonyult számukra, így maradtunk a jól bevált, műanyag edény-kibélelése agyaggal-majd belesimítása-technikánál:) A lányok szerint ez is épp elég embert próbáló volt. Másnap Varnyú Rita kolléganőm segítségével velük is belekóstoltunk a nemezelésbe, egy nemez labdát csináltunk. Az éppen ráérő perceinkben elkezdtük egy nagy kartonra a közös munkánkat, ezúttal a Sómesét dolgozva fel, s mindennap alakítva egy kicsit. Az érdekessége ennek a feladatnak az volt, hogy a mese egyes elemeit papírmaséból domborítottuk ki a karton felületéből. Rajzoltunk zselés tollal, pasztellel, használtunk a képeinkhez anilines festéket, színes ceruzát filctollat. A pasztelles feladathoz még Varnyú Rita és Vona Szilvi kolléganőim is csatlakoztak a gyerekek nagy örömére. Az utolsó nap befejeztük a nagy kooperatív képünket és elkészítettünk kartonpapírokból egy-egy várat. Itt szembesültünk azzal, kár, hogy csak öt napos volt a táborunk, mert ez utóbbira még nem ártott volna egy kis időt szánni, hogy a vár apró részleteit is kidolgozhassuk. Sajnos az időnkbe ennyi fért, de sebaj, akivel  tudom a következő tanév első rajz szakkörein majd tovább tökéletesítem , hátha kedvet kapnak hozzá a többiek is. Nagyon sokat munkálkodtunk ez alatt az öt nap alatt, de azért jutott idő a játékra is. A játékmesterünk Varnyú Rita volt, aki jobbnál jobb játékokkal vidította fel a megfáradt csemetéket. Köszönet Rita a sok segítségért!
Pénteken délelőtt elkezdtük kiégetni gödörégetésselaz agyagmunkáinkat, ennek eredményéről majd később számolok be, ha majd kihűltek, és kitudjuk szedni azokat a gödörből.