Kreatívak vagyunk, ezt mindig is mondom a gyerekeknek, s hogy ez mennyire igaz, az is alátámasztja, hogy nagyon szeretik a szituációs játékokat. A hatodikosokkal, mitagadás megküzdöttünk az előző fejezettel történelemből. A nagy földrajzi felfedezéseknek vannak érdekes, izgalmas részei, történetei és azt szerették is a gyerekek, de a nevek, évszámok s az ehhez kapcsolódó események megjegyzése okozott azért nekik némi nehézséget a folytonos ismétlés ellenére is. Ezért találtam ki, hogy dolgozzuk fel szakkörön a földrajzi felfedezéseket. Több szituációs témát összeírtam, s ezek közül választottak a gyerekek. Megadtam hozzá irodalmat, neten elérhető anyagokat, hátha így jobban sarkallom őket az egyéni tudásszerzésre. Jó és szórakoztató kis bemutatók születtek. Az első csoport Magellán útjához kapcsolódóan állította össze a játékát. Azt a pillanatot játszották el, mikor a kikötői kocsmába megérkeznek Magellán tengerészei, s elmesélik, hogy mi történt velük s az expedíció vezetőjével. Még Magellán egyik gyermeke és felesége is megjelentek a színen és zokogva vették tudomásul a családfő halálát. A legszórakoztatóbb karaktere a játéknak Atisz volt, aki igen jól alakította a hitetlenkedő, kötekedő kocsmatölteléket, s váltig állította, hogy ő bizony nem hiszi el, hogy a Földet meg lehet kerülni, mert az bizony, mindenki tudja, hogy lapos, és ha túl messzire mész leesel róla a hajóddal, expedicióddal együtt. Ráadásul még olyan emberekkel is találkozhatsz, akik a fejüket a kezükben hordják, vagy akkora a fülük, hogy azzal takaróznak. Ezeket a régi mendemondákat persze ismerték a gyerek, de Atisz olyan jól adta elő, hogy dőltünk a nevetéstől.
A második csapat Kolombusz megérkezését mutatta be, kidomborítva a tengerész élet nehézségeit, utalva az expedició hajóinak sorsára. Ez is egy igen jól sikerült, humoros, szórakoztató és nem utolsó sorban ismereteket nyújtó előadás volt. Mind igen jól éreztük magunkat, s talán kicsit életszerűbben tapasztaltuk meg az újkor hajnalának ismeretanyagát.
