Jó, hogy ilyen sokan voltunk, mert bizony elég pepecs munka volt a minták magokkal, sodort fonatokkal való díszítése. Valójában egyáltalán nem szerettem volna díszítésül cukormázt használni, csupán az összeillesztéseknél, mivel számomra az igazi mézeskalács az az ütőfával készített mézeskalács, így azt szerettem volna, ha a miénk is ehhez hasonlít. Azonkívül, lássuk be, elsőre kissé ügyetlenek vagyunk a mázas rajzolásban. (Persze ez gyakorlással fejleszthető, ám ehhez ennél jóval több szívecskét kellett volna kisütnünk.) Sajnos, később megérkezett hozzánk e-mail-ben a kiírók tájékoztatója, ebben feltételként jelölték meg a cukormázas díszítést. Így került végül a miénkre is máz.
A legnagyobb örömet azonban az okozta számunkra, amikor összeállítottuk és nem dőlt össze, állt a ház!
Őszintén szólva volt bennem egy kis félsz a végeredményt illetően, mert hát, mi tagadás, azért kezdők vagyunk ám ebben a témában. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy a két hosszabbik fal méretei között azért volt némi, (nem is kicsi)szemmel látható eltérés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése