Az alós rajz szakkörösök munkáiból

Ezúttal ismét az alsós szakköröseim munkáiból válogattam. Nagyon szeretek a kicsikkel is dolgozni, sokszor lélegzet elállítóan bátrak és teljes természetességgel vesznek kézenfekvőnek olyan dolgokat például, hogy a víz színe akár narancsos is lehet, nem csak kék. Ez a bátorság nagyon jól megmutatkozik a  következő munkákon is. Az első képek egy vízalatti világot ábrázolnak. Fekete tussal, zselés tollal és vízfestékkel készültek. Az ezt követő festmények a madarak életéhez kapcsolódnak.

Ballagó Bogi 3.o.

Barabás Barbara 4.o.

Bartók Bianka 3.o.

Benei Jázmin 3.o.

Farkas Anna 3.o.

Hovanecz Dorottya 3.o.

Jancsovics Boglárka 3.o.

Kádár Bianka 2.o.

Lukács Dia 4.o.

Nicoara Dávid 4.o.

Novák Alexa 2.o.

Szabó Vivien 3.o.

Szendlai Virág 3.o.

Tóth Noémi 4.o.

Vági Letícia 3.o.

Ballagó Bogi 3.o.

Hovanecz Dorottya 3.o.

Novák Alexa 2.o.

Pellei Ricsi 4.o.

Szabó Vivien 3.o.

Szendrei Barnabás 3.o.

Tumik Franciska 2.o.

Tóth András 3.o.

Tóth Noémi 4.o.

Vági Letícia 3.o.

Mézeskalács házikó készítő versenyre

Egy mézeskalács házikó készítő versenyre készült az alább látható házikónk. Készítésében a felsős rajz szakkörösök vettek részt. Tizenöt gyerekkel láttunk hozzá az iskola ebédlőjében az előre elkészített  tészta kinyújtásának, a formák kivágásának, kiszúrásának. Erika néni, a szakács néni pedig volt olyan jó, hogy szép színesre sütötte nekünk.
 Jó, hogy ilyen sokan voltunk, mert bizony  elég pepecs munka volt a minták magokkal, sodort fonatokkal való díszítése. Valójában egyáltalán nem szerettem volna díszítésül cukormázt használni, csupán az összeillesztéseknél, mivel számomra az igazi mézeskalács az az ütőfával készített mézeskalács,  így azt szerettem volna, ha a miénk is ehhez hasonlít. Azonkívül, lássuk be, elsőre kissé ügyetlenek vagyunk a mázas rajzolásban. (Persze ez gyakorlással fejleszthető, ám ehhez ennél jóval több szívecskét kellett volna kisütnünk.) Sajnos, később megérkezett hozzánk e-mail-ben a kiírók tájékoztatója, ebben feltételként jelölték meg a cukormázas díszítést. Így került végül a miénkre is máz.
A legnagyobb örömet azonban az okozta számunkra, amikor összeállítottuk és nem dőlt össze, állt a ház!
Őszintén szólva volt bennem egy kis félsz a végeredményt illetően, mert hát, mi tagadás, azért kezdők vagyunk ám ebben a témában. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy a két hosszabbik fal méretei között azért volt némi, (nem is kicsi)szemmel látható eltérés.