Görög nap

Ez a bejegyzésem ugyan nem kapcsolódik szorosan a blogom témájához, de úgy érzem, mégsem hagyhatom ki. Az ötödikesekkel most tartottuk a görög napunkat a történelem szakkörön. Ezt minden évben meg szoktuk csinálni, mikor rátérünk az ókori görög történelem tanulmányozásár. Ilyenkor lepedőt öltünk magunkra, s felöltözünk valamely kedvenc görög istenünknek, megrajzoljuk az adott isten jelképét, a görög ábécé betűivel megírt nevünket kitűzzük a ruhánkra. Idén egy-egy csomagolópapírt díszítettünk görög motívumokkal, majd megterítettünk és olyan finomságokat kóstolgattunk, amivel az ókori görögök csillapították étvágyukat. Igaz ugyan, hogy az olymposzi istenek ambróziát ettek és nektárt ittak, ám mi most megelégedtünk az egyszerű földi halandók étkeivel is. Ily módon került az asztalunkra egy kis juhsajt, juhtúró, tojás, olajbogyó meg vagy 10-15 db igazi füge Harnos Viktor nagyszüleinek a kertjéből, egy csomag aszalt füge és méz. Hát ez utóbbival ugyan történt egy kis baleset, mert a hatodik óra előtt Kádár Viki táskáját valaki lelökte vagy megrúgta, no és mi volt ebben a táskában? Hát persze, hogy a méz, amit a nagypapája frissen pergetett ki nekünk a lépből! S vajon eltörött az üvege, és kiömlött a csodás, aranyló, illatozó méz belőle, hogy aztán illatos, ragacsos masszával borítson mindent és mindenkit, ami ,vagy aki csak hozzá ért? Hát persze, hogy mindez így történt! Ám nagy szerencsékre az említett nagypapa volt olyan jó, hogy sebtiben újabb mézzel látta el a hoppon maradt olymposziakat. Így aztán bizton állíthatom, ha az olajbogyó nem is nyerte el mindenki tetszését, a mézzel csurgatott füge annál jobban ízlett a halhatatlanoknak. A borban áztatott kenyeret most inkább kihagytuk.

• Hát lássuk a képeket!