Mindig úgy tartottam, nagyon szerencsés vagyok,egyrészt azért, mert nagyon sok tehetséges gyerek vesz körül, másrészt meg azért, mert bár eddig csak két iskolában tanítottam, de mindkét helyen támogatta a vezetőség az elképzeléseimet, ötleteimet. Itt Atkáron, ez különösen így van. Mindig megkapom a főnökeimtől a segítséget ahhoz, hogy valami jót hozzak létre. Így volt ez az alkotóműhelyünkkel is. 2013 tavaszától kis csapatunké lett a Művelődési Ház egyik terme. Itt először csak egy asztal és néhány szék árválkodott, majd kaptunk egy szekrényt is a felszereléseink tárolására. Aztán kedvet kaptunk a szekrény kifestéséhez, majd úgy elragadott bennünket a hév, hogy a falra is szemet vetetünk. Szerencsére Incike igazgató néni és a polgármester úr is jó ötletnek találta, és így lett festékünk is, mi szárnyaltunk, a fal pedig egyre színesebb lett. Őszintén szólva, először meg sem fordult a fejemben a falfestés gondolata, kezdetben úgy gondoltam, hogy alkotóműhelyhez illően, valamiféle parafatáblákat kellene beszereznem a falakra, hogy legyen hova kitűzni a kész munkákat. Most csak a padlásfeljáró ajtaja maradt fehéren, ez lett a rajzok helye.
Aztán rajzbakjaink is lettek az iskola alapítványának és Hovanecz Zsolt szülő segítségének köszönhetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése