A tematikánknak megfelelően készítettünk hungarocellből síkplasztikát, doboztereket, faragtunk Ytong-téglát. Festettünk újfent vászonra akrillal (nagy kedvenc) és persze velük is kipróbáltuk a tűzzománcozást. Az utolsó este- immár hagyományosan- a tornateremben (nem) aludtunk, de előtte szokás szerint vendégeink voltak, akikkel íjászkodtunk, lovagoltunk, gulyást ettünk és zenéltünk a tábortűz mellett. Tóth Peti barátunk lovasbemutatót tartott nekünk, sőt a bátrabbak szőrén ülhették meg Csinit, a pacit. Amíg főtt a gulyás a kondérban, a társaságot egy nyomozós játékra invitáltam a faluba. A falu nevezetesebb és kevésbé nevezetesebb helyeiről kellett információt gyűjteniük egy esemény kiderítéséhez, s a gyerekek ügyesek voltak, mindent kiderítettek az adatokból (még azt is, ami nem is volt benne a történetben :). Este a tábortűznél megünnepeltük, hogy immár 5 éves lett a táborunk. Dóráék tortát is sütöttek erre az alkalomra, a többiek meg mindenféle finomsággal örvendeztették meg a táborlakókat. Másnap "korán" reggel keltettem a népet, mert amint azt a képek is tanúsítják, volt mit takarítanunk, annak ellenére, hogy nap mint nap kemény csatát vívtunk a rendetlenséggel. (Iszonyú kosz! Lsd. hungarocellvágás, Ytongfaragás).
A tábor végén, mint máskor is, most is végeztem egy kis gyors közvélemény kutatást, hogy kinek milyen feladat tetszett az idén. A legtöbben az Ytongfaragást és a doboztér készítését emelték ki. Ez utóbbin némiképp meglepődtem, mert hasonlót már készítettem egynémelyükkel régebben, még alsós korukban, de nem hittem volna, hogy a 16-17 éveseket is ilyen lázba hozza. Megkapó volt látni, hogy milyen lelkesedéssel dolgoztak a kedvenc témájukat feldolgozó dobozteren. Volt aki napokig építgette, festette, alakította. Hasonlóan nagy élmény volt számomra az Ytongfaragás. Eddig nem ismert, lappangó szobrászművészek bukkantak elő :)
